Sólyom László a rendszerváltás óta a harmadik köztársasági elnök. Megválasztása nagyban hasonlít a Gödör-klub létrejöttéhez. Óriási igény volt a belvárosban egy olyan közösségi térre, egy olyan agorára, ahol nyugodt körülmények között a legkülönbözőbb emberek tudnak egymás mellett lenni, találkozni. Egy olyan igény, ami előtte talán ki se lett mondva, csak egy látens közös tudatban létezett.
De nem ám tudatos várostervezés állt a dolgok mögött, kizárólag a puszta véletlen. Mindenki ismeri a történetet: Nemzeti Színház, mélygarázs, politikai töketlenkedés, Gödör, majd a körülötte üldögélő ezrek. Sólyom Lászlót is a véletlen ültette a köztársasági elnöki székbe; Szili Katalin jelölése, az SZDSZ kihátrálása. 
Sólyom szuverén, független államférfi, egyetlen megnyilvánulása sem volt köthető egyik párt érdekéhez sem. Mindig a legbensőbb lelkiismerete szerint döntött, vagy szólalt meg. Ezért sem értették sokan azok közül, akik kizárólag pártszemüvegen keresztül képesek nézni a világot. És ezért válhatott hitelessé azok szemében, akik nem.
Elődei is igyekeztek túllépni saját politikai hátterükön, az egész nemzetet képviselni, de pont politikai előéletük miatt nem mertek határozott politikai nyilatkozatokat tenni. Hiszen akkor felmerülhetett a gyanú a pártérdekek kiszolgálására. Sólyom soha nem játszotta el a joviális mikulás szerepét.
Szerencsés helyzet, különös konstelláció kellett – akár a Gödör esetében -, hogy most olyan köztársasági elnökünk legyen, akiben bízhat az ember, hogy lelkiismeretesen őrködik a jogállam akár le sem írt eszméihez is. 
Egy okos Fidesz nem fogja jelölni Schmitt Pált, ha a Fidesz komolyan gondolja a nemzeti egységet, és saját hitelességét, akkor nem dönt le egy olyan erős bástyát, mint Sólyom László. Arról nem is beszélve, hogy egy elkúrt rendszerváltás szinte egyetlen kompenzációja az volt, hogy Sólyom nem volt hajlandó kitüntetni Horn Gyulát, és nem fogott kezet Fekete Jánossal. És még zöld is, becsüljük meg!
Sólyom for president!
