Akkor vált gyanússá a dolog, mikor az enyhülést hozó langyos idő április közepére sem érkezett meg. A nyári időszámítást bevezették ugyan, de gyakorlati haszna nem volt. Hiába állította át óráit az emberiség, a szürkeség állandósult életünkben. Mint később kiderült, azért nem okozott tömegpánikot a permanensé váló tél, mert a hatalom az írott és elektronikus médiumokat jó előre bevonva egy átfogó stratégiai terv részeként azt sugallták, hogy minden, ami történik, tök normális.
Senki nem figyelt eléggé, hogy rájöjjön, ezt a telet nem tavasz fogja követni. De nem is hirtelen nyár. Ezt a telet nem követte semmi, mert véget sem ért. Beköszöntött a Legújabbkori Jégkorszak, 12.000 évvel a legutóbbit követően. Ugye, te is a homlokodra csapsz így utólag, hogy miért is kellett államosítani az időjárásjelentést?! Ha a meteorológiai szolgálat azt mondja, hogy egy hét múlva itt a jó idő, akkor az nyugtatólag hat. Hát ezért kellett állami monopóliummá tenni az időjóslást. Nem volt ugyanolyan érzésed ekkot, mint mikor négy év múlva eljövendő euró bevezetésről beszéltek politikusok, vagy a 4. metróról? Ugyanaz a modell, ugyanaz az iskola.

Mi végre volt ez a nagy titkolózás? Így utólag könnyen belátható: kellő mennyiségű idő kellett ahhoz, hogy az embereket felkészítsék a változásokra. Sőt, a hatalom képviselőinek is el kellett fogadniuk, hogy ezentúl minden másként lesz. Újra kellett tanulnia járnia az emberiségnek, új szabálykönyv lépett életbe.

Az emberiség történetének néhány ezer éve alatt kialakítottunk egyfajta humanista viselkedési kódexet. Igyekeztünk tartani magunkat ehhez, persze csak addig a pillanatig, míg létünk nem került bizonytalanságba. Ha úgy alakult, dobtuk a sutba az egészet, és válogatott módszerekkel elvettük másoktól, ami kell nekünk, vagy úgy éreztük, hogy jár. Ilyen időkben felfüggesztettük humánus énünket, esetleg álságos módon megmagyaráztuk, hogy szent eszméink nevében most kicsit kegyetlennek kell lennünk.

A Legújabbkori Jégkorszak eljövetele tökéletes példája volt mindennek. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az ember igazi énje soha nem volt ösztönszerűbb, mint ezekben az időkben. Észak-Amerika, Európa és Ázsia nagy része fokozatosan jég alá került, az örök hó birodalmává vált. A sors fintora, hogy pont ezeken a területeken helyezkedtek el a gazdaságilag legerősebb országok. A kezdeti dermedtség után ezen államok rájöttek, hogy nekik tulajdonképpen jár Afrika, Ausztrália és Dél-Amerika élhetően maradt területei. Némi nagyhatalmi egymás közti villongás után, a világbékére hivatkozva maguk között elosztották azokat, a bennszülötteket vagy lemészárolták, vagy kísérleti hótelepekre deportálták északra.

Nekünk magyaroknak szerencsénk volt, meg nem is. Ugyan új hazát nem tudtunk rabolni magunknak haderő híján, de a miénk sem kellett a francnak se, mert jég alá került. A 4. metró átadatlan alagútrendszerében húzzuk meg magunkat, Bajnai és Orbán immár hatodik ciklusukban váltják egymást.


Íródott 2013 március havának 27-én, az elkeserítő havazás alatt.
Szaniszló-díjra felterjesztve.