Gergényi volt rendőrvezér az Országgyűlési bizottság előtt szinte semmire nem emlékezett a 2006-ban történtekről. Szinte teljesen biztos, hogy jogászok, tanácsadói alaposan kiképezték erre. Legalább mondhatta volna, hogy: „Luke, én vagyok az apád”.
Tudjuk, hogy nem szabad viccelni azzal, ahogy valaki kinéz, de ha ilyen gusztustalanul cinikus egy ember, a leesett azonosítószámmal, meg a „nemvoltviperával” együtt, és a jog sem bünteti a bűnöst kellőképpen, akkor feltolul az emberben a düh. Ráadásul Gergényi nem csak úgy néz ki, mint Darth Vader, amikor lekerül róla a hírhedt fekete maszksisak (vagy mi), de életútja is mutat azonosságot a Nagyúrral. Adva van egy rendőr (ún Jedi), aki felesküdött az igazság védelmezésére, aztán átkerül a sötétség oldalára, és ámokfutásba kezd.
De ezt a gondolatot ne is gondoljuk tovább, mert Gaudi Nagy Tamásból Yoda lesz, Demszky-ből Sith vezér, Révész Máriusz, pedig maximum, mint Jar Jar kaphat szerepet. A továbbgondolás tehát torzítja a párhuzam szellemességét. Maradjunk annyiban, hogy, aki bűnös, annak bűnhődnie kellene, de ettől még nem kell megtagadnunk a saját szubjektív véleményünket. De azért muszáj lennie egy kötelező erkölcsi minimumnak minden oldalról.
A saját szemszögből való megközelítésre (ráadásul pont a 2006 őszi eseményekre hangolva) következzen Kardos Horváth János zseniális szerzeménye, mely talán bonyolultsága miatt nem kapott méltó elismerést. Kíváncsi vagyok a kommentekre (ha lesznek), hogy egy esetleges trolltámadás esetén nekik mennyi esik le a dal valós mondanivalójából.
