Úgy néz ki, hogy elég nagy a baj. Sajnos, bebizonyosodott, hogy ennyi ideig nem lehet büntetlenül eltussolni dolgokat és nem lehet tovább felelőtlenül politizálni.
Mi is történt?! Alig két hete egy balaton-környéki cigány maffia tagjai kegyetlenül kivégeztek egy sportolót. Az országot elkeseredés és értetlenség kerítette hatalmába. A híreket figyelve folyamatosan azon morfondíroztam, hogy vajon, ha nem egy világszinten is elismert kézilabdázó az áldozat akkor mi lett volna a reakció. Valószínűnek tartom, hogy a bűnügyi rovatban apróbetűs hír és esetleg a teletext 153. oldalán kocsmai verekedésként említették volna. Most kellett tudatosulnia mindenki számára, hogy ezek az emberek több éve terrorizálnak egy egész környéket. A háttérben rendőrök akik a helyszínen voltak, de nem tettek semmit és az enyingi polgármester, aki vagy félelemből, vagy érintettségből sunyin tagadott mindent, ami segítene feldolgozni és megérteni a történteket.
A letargiát sem sikerült felhasználni arra, hogy a saját maguk hatása alatt lévő, magukat megkerülhetetlen erőnek érző közéleti és nem közéleti személyek kitekintsenek a lövészárkokból. A rasszista életérzéssel megáldott honfitársaink, felszabadulva, önmaguk eszméit igazolva, fröcsögve kezdtek cigányozni, egyenlőségjelet téve minden cigány közé, vérbosszút követelve. A roma polgárjogi aktivisták, mondták a kötelezőt, semmilyen felelősséget nem ismerve el és vállalva azért, hogy a tényleg mélyen meglévő társadalmi feszültségeket, amik abből fakadnak, hogy egyes cigány bűnözők tényleges fenyegetettséget jelentenek a többségi társadalom és a többségi cigányság számára, a helyén kezeljék. Nem használták fel tekintélyüket, lehetőségeiket, nem emelték fel szavukat, nem lobbiztak kormányzati körökben határozott lépésekért, hogy differenciálni tudjon a társadalom, a cigányok és a cigány bűnelkövetők között. Korábban sem, amikor még lehetett volna kezelni a helyzetet, és most sem.
A kormányzat szemmel láthatóan megremegett. Mit lehet most kezdeni?! A társadalmi felháborodás olyan nagy, hogy a háborgókat már nem lehet leszerelni azokkal a jól bevált módszerekkel, amiket eddig megszokhattunk tőlük, azon túl vagyunk, most tényleg konkrét, a társadalmi biztonságérzetet helyreállító nagyon határozott lépésekre van szükség. Ráadásul a rendfenttartó erő impotenciája miatt, egyre nagyon legitimitásra tesz szert a Gárda. Főleg vidéken. Szemmel láthatóan a Gyurcsány-kabinet nem tudja mit kell tennie. Nem mondom, hogy ez meglepő fordulat az ő esetükben, de azt történelmi bűnüknek tartom, hogy az éveken át tartó, folyamatosan elmélyülő társadalmi feszültségeket, kicsinyes politikai számítások miatt minden esetben elhessegették a rasszista kártya előhúzásával.
És ezek után alig két héttel, egy cigány családra rágyújtanak egy házat és a lángok elől menekülő apát, és a kezében lévő négy éves kisfiával együtt kegyetlen hidegvérrel kivégzik. Most már nagyon nehéz lesz gátat szabni az indulatoknak. Az erőszak természete olyan, hogy ha elszabadul, akkor négyzetesen kell belefekteni pozitív energiákat, hogy valamennyire vissza lehessen szorítani. Most egy dolgot lehet csinálni: azok és csak azok véleményét komolyan venni, akiknek a veszprémi gyilkosságtól és a tatárszentgyörgyi gyilkosságtól ugyanazt a tehetetlen, gyomorforgató hányingert érzik, és egyiket sem emelik vagy kisebbítik a másik fölé. Ez lehet talán egy új gondolkodás kezdete poltikai oldaltól függetlenül.
